Bár kitűnően mászik és ugrik, mégis inkább a talajszinten él, és az itt épített vagy télen még inkább a földbe ásott vackában tartózkodik. Télire egy-egy állat akár 5-6 kg magot is összegyűjt és valódi téli álmot alszik, ilyenkor nem bújik elő, csak táplálkozni ébred fel 1-2 hetente. A téli nagy hidegek átvészelésében segítségére van speciális hőtermelésre kialakult barna zsírszövete, amit ősz végén kezd építeni, és ilyenkor látványosan gömbölyödnek a mókusok. A vadonban kialakult éves ciklusukat is megtartják, ugyanúgy elrakják magukat télire, mint szabadban élő társaik, ha biztosítjuk nekik a megfelelő feltételeket.
Csíkos mókusok szerte a világon élnek szabadon a természetben és az emberi településeken: parkokban, fás ligetekben, út menti cserjésekben. Megtalálhatóak egész Ázsiában, Szibériától Koreán keresztül egészen Japánig. Európában csak az Urállal szomszédos kis területen, az amerikai kontinensen Kanadában és az Egyesület Államokban. Közel 30 fajukat nehéz megkülönböztetni egymástól, ebben a csíkok száma, vastagsága és a bunda alapszíne segíthet.
Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk mókusunknak a megfelelő tartási körülményeket, ismernünk kell életmódját, szokásait, étrendjét.
A csíkos mókusok mozgásigénye nagy, éppen ezért csak azoknak ajánlható tartásuk, akik megfelelő férőhelyet vagy napi rohangálást a lakásban biztosítani tudnak neki. Tudnunk kell, hogy a burundukok magányosan élnek, kisebb csoportokba csak a táplálékuk közelében verődnek. Nem állnak össze állandó párok, a nemek csak a párzási időszakban érdeklődnek egymás után. Sőt ezen időszakon kívül a nőstények agresszívak a hímekkel és egymással szemben is. Az agresszió a szabadban legtöbbször a másik állat elkergetéséig tart, de ketrecben egészen véres verekedés is lehet, hiszen nincs hová kergetni a másikat vagy éppen elmenekülni sincs hova. Éppen ezen okokból az egyedi ketreces tartás javasolható; egy állat-egy ketrec.
Ha tenyészteni is akarjuk a mókusainkat, csak a párzás idejére engedjük össze őket felügyelet mellett. Van, aki a háremes tartást is javasolja, ilyenkor egy hímet tartunk együtt 3-4 nősténnyel egy nagyobb röpdében. Fontos, hogy az állatok együtt nőjenek fel, szokjanak össze. A verekedés legkisebb jelére ki kell vennünk az egyik felet a röpdéből és vissza már később sem rakhatjuk oda. Másik állatot sem rakhatunk be közéjük, az egyetlen módja a hárem létszámának növelésére, hogy a szaporulatból hagyunk felnőni nőstényeket. Egyetlen, de nagy előnye (a kevesebb takarítás mellett) a háremes tartásnak, hogy a szaporodás nehézségeit az állatok saját maguk megoldják, és nem kell nekünk fülelnünk és pároztatnunk. Erről majd később még bővebben.
Mivel a fogságban tartott csíkos mókusokban is él a vágy a gyűjtögetésre, mindig egy kicsivel több magot kell adnunk nekik, mint amennyit elfogyasztanak. Alapvetően megevő állatok, de ki kell egészítenünk táplálékukat egyéb finomságokkal is. Soha ne adjunk mókusainknak gyümölcsöt, zöldséget mosatlanul! Ne szedjünk össze neki a kertből madártojásokat, földigilisztát, hiszen nem tudjuk milyen fertőzés forrásai lehetnek ezek.
Itatásra leginkább javasolható a golyós önitató, amit a legtöbb díszállat-kereskedésben árulnak, mert ezt nem tudja elrágni, és a vizét sem szennyezi az állat.
Csíkos mókust ne próbáljunk fa kalitkában tartani, mert hamar szétrágja és megszökik. Hasonlóan könnyen szöknek burundukjaink, ha kerti röpdénknek nincs betonozott alja, hiszen szívesen kiássák magukat állataink. A kalitka berendezése ne legyen túl zsúfolt, a mókusnak bőven legyen helye ugrándozni. Vastag rágható ágakból több szintet is építhetünk kedvencünknek. Ne feledkezzünk meg a kellő méretű és számú odúról sem. Ezekben ne csak a mókusnak, hanem az általa összegyűjtött magoknak, összehordott szénának is legyen elég helye. Csíkos mókusunk alá almozhatunk forgáccsal, szénával, de nálam leginkább bevált a macskaalmon való tartás. Ez egy nagyon jó nedvszívó kőzetzúzalék, amit aránylag ritkán kell cserélni. A mókusok nem szennyezik saját lakhelyüket, a ketrec egy sarkát jelölik ki illemhelyül, elég ezt a sarkot hetente kitisztítanunk.
Aki szaporítani igyekszik a csíkos mókusát, készüljön fel, hogy ezen rágcsáló szaporításához több türelem, odafigyelés és néhol szerencse szükséges, mint más rágcsálóéhoz. A csíkos mókus szezonálisan szaporodik, egy (esetleg kettő) párzási idényük van március-április hónapokban. Ritkán van egy második alom is augusztus-szeptemberben. A hímek egészen tavasztól őszig alkalmasak a párosodásra, ilyenkor heréik leszállnak a hasüregből és a spermatermeléssel párhuzamosan méretük is megváltozik. A nősténynek ezzel szemben csak rövid ideig hajlandóak párosodni, mintegy 12-24 óráig, amikor a hímekre csábítóan ható füttyel jelzik ivarzásukat. E hang oly vonzó a hímekre, hogy az Ural környékén e hangot utánzó csapdákkal fogták össze a hímeket, amelyek később hozzánk is eljutottak. Aki szaporítani akarja mókusát, jól teszi ha márciustól elkezd fülelni, mikor hallja ezt a mással nem összetéveszthető ütemes füttyögést. A nőstény füttyének kezdete után egy-két órával már érdemes összerakni a párt, de akkor is -mint mindig - a felügyeletünk mellett. Ha ilyenkor még sikertelenek a hím próbálkozásai, próbáljuk meg pár óra múlva újra összeengedni őket. Ezt azért sikeres párzás után is megtehetjük, hogy biztosabb legyen a termékenyülés. Előfordul, hogy vagy a hím vagy nőstény nem fogadja el a párját a saját helyén, ilyenkor vigyük őket semleges terepre vagy másik kalitkában próbálkozzunk újra. A nőstények nemi ciklusa kb. 13 nap ezért, ha nem termékenyültek két hét múlva újabb fütyülés várható. Egyes mókuslányok pár nélkül egészen májusig elfütyülgetnek, de vannak, akik két ciklusnál többre nem hajlandóak.
Ha ügyesek voltunk mi is és mókusaink is, akkor 29-32 nap múlva mókusáldásra számíthatunk. Az első héten hagyjuk teljes nyugalomban a mamát kicsinyeivel, ne nyitogassuk az odú tetejét. Egy alomban 4-8 kismókus lehet, amelyek ilyenkor még csupaszok, vakok és rózsaszínűek. 3-4 napos korukban még mindig csupaszok, de hátukon már látható a csíkoknak megfelelő pigmentáció. Szemüket 16 napos koruk körül nyitják ki, és 3-4 hetes korukban már kezdenek egyedül is eszegetni almát, puhább magokat; ennek ellenére hagyjuk a kismókusokat anyjuknál két hónapos korukig. Amíg szoptat a mókusmama alommérettől függően akár 80%-kal több élelemre, energiára is szüksége lehet, ilyenkor bőven lássuk el finomsággal, fehérjével (főtt tojás, sajt, lisztkukac) és ásványi anyagokkal. A kalcium kiegészítés nagyon fontos, szépia vagy rágókövek segítségével biztosíthatjuk mészellátásukat.
Remélem mindenkinek, aki mókustartásra adja a fejét, annyi öröme lesz benne, amennyi nekem volt.