A megfigyelő számára nagyon szimpatikus dolog, hogy ezeknek a kis papagájoknak a párjai milyen szorosan összetartanak. Nagyobb közösségben (nyugalmasabb időszakban) az egyes párok szorosan egymás mellett üldögélnek, és egymást tollásszák, vagy pihennek. Ha a pár egyik tagja elrepül, a másik azonnal követi; német és angol nevük is erre a szoros kapcsolatra utal: Unzertrennliche- "elválaszthatatlanok", Lovebird - "szerelmes madarak". Emiatt szerintem kegyetlenség egymagukban tartani őket. Legalább egy párt, vagy kisebb közösséget helyezzünk el együtt.
Tarthatók kalitkában és volierben egyaránt. A kalitka kívánatos mérete egy pár madár esetén:80*40*50 cm. Ekkora kalitkában bőven elegendő két ülőpálca.

Egy nagyobb volierben több párt is elhelyezhetünk együtt; arra azonban ügyelni kell, hogy a szomszédos röpdéket dupla drótfonat válaszza el egymástól, és a kalitkák rácsai se érintkezzenek, mert a legtöbb papagájnak megvan az a rossz szokása, hogy a dróton keresztül is veszekedik egymással. Ilyenkor egymás lábában, főleg lábujjaiban tehetnek nagy kárt.
Nagyon intelligens állatok, ezt messzemenően figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag elbírnak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele.
Más papagájokkal nem férnek meg, legfeljebb a legközelebbi rokon, fehér szemgyűrűs fajokkal érdemes együtt elhelyezni.
Az Agapornisok általában edzett madarak, egészségesen táplálva, és jó kondícióban tartva jól tűrik az időjárás viszontagságait. Átmenetileg alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek, de ajánlatos őket fagymentes helyen teleltetni.
Nagyon lényeges, hogy a madarakat mind röpdés, mind kalitkás elhelyezés esetén, még egy külső drótháló is védje a külvilágtól! Rettentő elkeserítő, elszomorító, dühítő...... dolog ha az éjszaka folyamán valamilyen kisragadozó, vérfürdőt rendez anélkül is, hogy bejutna a röpdébe.. A szimpla rácson kapaszkodva alvó (vagy a zaklatástól sötétben felriadt és a rácsoknak verődő állatokat óriási szakértelemmel csonkítják meg a dróton keresztül (a baglyok!, nyestek, menyétek, patkányok, macskák).
Szomorú tapasztalataim vannak a külső drótfonat felhelyezésének halogatása kapcsán. A meglévő drótot leszereltem, de nem azonnal tettem fel helyette másikat, és pár éjszaka leforgása alatt több hullámos és nimfa esett áldozatul. Általában a madarak lábát kapják el és odarántják a rácshoz. Ha ez sikerül, szegény állat már nem menekül. Egy szegény nimfa egyik lábát csaknem tőben letépte valami, de a hatalmas sokk és vérveszteség dacára is életben maradt. Fél lábbal is boldogult ugyan, de mindig bántott a lelkiismeret, amikor csak ránéztem. Sőt még a dupla drót ellenére is lehetnek veszteségek a zaklatásból eredő stressz miatt.