A pónikat a kitenyésztettségük foka, az összbenyomásukról kialakult kép, az egyes testrészek egymáshoz viszonyított aránya, a környezethez való viszonyuk és használati értékük különbözteti meg a faj többi egyedétől. A „póni” szó gyűjtőfogalom, amelyet kistermetű lovak általános megjelölésére használnak. A kifejezés jelentése az idők folyamán változott és nyílván ma is változik. Valamikor olyan kistermetű lovat jellemzett, amelynek belső tulajdonságai, de külső megjelenése sem különbözött a háziló vad ősétől. Az ember tenyésztőmunkájával alig befolyásolt, többnyire kedvezőtlen környezeti feltételek között élő, primitív (helyi) fajtát értettek alatta.
Méret szerint a póni és kislófajták olyan populációk, amelyek bottal mért marmagassága a 148 centimétert nem éri el. A nemzetközi póni kongresszus ajánlása szerint a fajtacsoport 122 centiméter alatti bottal mért marmagasságú egyedeit a pónikhoz, az ennél nagyobbakat – de a 148 centimétert meg nem haladókat – a kisló-fajtákhoz soroljuk. A pónik és a nagyobb fajtatársaik közötti különbséget azonban nem csak ez jelenti, hanem az egyes testrészek arányaiban meglévő különbségek. A póniknál a törzshossz meghaladja a marmagasságot, míg a nagylovaknál általában ez éppen fordítva igaz. A marmagassághoz képest mélyebb mellkasúak a nagylovaktól, a fejük hossza pedig egyezik a mar és a vállizület, vagy a mar hátsó pontja és a farbúb között mért távolsággal. A csontozatuk erősebbnek tűnik, mint ami a testfelépítésből következnék. Minden bizonnyal az eltérő környezetből való származás miatt a lépésbiztonságuk jobb a lovakétól és általában jobban is ugranak. Külső megjelenésükre jellemző továbbá a zömök alkat, a dús sörény-, üstök-, és farokszőrzet. Télen mackószerű, hosszú, tömött szőrt növesztenek, sőt egyes primitívebb fajtái határozott zsírpárnázottságot is mutatnak. A felsorolt tulajdonságaik miatt rideg tartásra kiválóan alkalmasak, ami magyarázza és indokolja széleskörű elterjedtségüket. Nagyon jó takarmányértékesítők és feltűnően jó hústartók Marmagasságukhoz, tömegükhöz képest nagy teljesítményre, főleg vonóteljesítményre képesek. Ezzel vetekszik kitartásuk, általános és speciális állóképességük.
Az utóbbi néhány évben a póni primitív fajtaként történő értelmezése csaknem teljesen elvesztette jelentőségét. Az ember ízlésének és tenyésztői ambíciójának köszönhetően számottevően nemesedtek, teljesítményükben az ember elvárásának megfelelően változtak.
A pónik és kislovak, mint a gyermekek játszótársai, a szabadidő eltöltésének, a sportra nevelésnek hasznos partnerei, a lovaglástudás megalapozásának nélkülözhetetlen szereplői, egyre nagyobb számban találhatók meg Magyarországon. A Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete 8 fajtának a fenntartója, tenyésztésének szervezője.
|